Éhség

A tápanyagok szervezetbe bevitelé­nek részleges vagy teljes hiánya. Az éhség és az általa kiváltott éhségérzet arra kény­szerítik az élőlényt, hogy éhségét bármi áron csillapítsa. Az éhség lehet teljes, szo­rítkozhat azonban részterületekre is. Ha a táplálkozás csak részben pótolja a szükség­letet, részleges éhség jön létre. Ezt az álla­potot nevezzük alultápláltságnak. Először a szervezet felfigyel az éhségre, csökkenti az anyagcsere felhasználását, és megkezdi a tartalékok fölemésztését. Ha ez nem elégsé­ges, vagy már kiürültek a tartalékok, a szer­vezet saját anyagait kezdi el felélni, az egyén egyre gyengébb lesz. Emellett pszi­chés karakterbeli zavarok is fellépnek, ame­lyek végül teljes egykedvűségbe torkollnak. A halál körülbelül a teljes koplalás 45. nap­ján következik be. A koplalás alatti állapot az éhezéssel rokon. A koplalásnál azonban a pozitív lelki beállítottság és annak önkéntes jellege miatt másképp zajlik le a folyamat. Ha a koplalás első 3 napja alatt a szervezet átállt, belső nyitottság, elégedettség, köny-nyedség lesz jellemző a koplalókra. Kopla­láskor az ember különösen érzékeny, lelki­leg befolyásolható, introvertált (befelé for­dult). Ezért szüksége van pszichés segítség­re is. Akárcsak a böjtölés abbahagyásakor, lassan kell megszüntetni az éhezést az ét­rend fokozatos felépítésével. A hirtelen nagy mennyiségű étkezés emésztési zava­rokhoz vezet. Előbb szénhidrátnyákokat és pépeket adunk, majd gyümölcs- és zöldség­táplálékot, ezután következnek a fehérjék és a tej, utoljára jönnek a zsírok.

Kategória: Nincs kategorizálva | Címke: , , , | Szóljon hozzá most!

élelmiszer­ipar

Földrajzi égövünk alatt konzerválnunk kell az élelmiszereket (főzés, eltárolás), ennek következtében azok elvesztik természetes színüket, nem néznek ki úgy, mint frissen. Az élelmiszer­ipar állítólag ártalmatlan színezőanya­gokkal próbálja meg ezt ellensúlyozni. Az is előfordul, hogy az élelmiszerek meglévő színét próbálják meg eltávolítani, így pl. a lisztet fehéríteni szokták azért, hogy jobb minőségűnek tüntessék fel. A természetes életmód követői régóta követelik, hogy ha már egyszer amúgy is csökken a tápanya­gok értéke a konzerválás során, legalább ne súlyosbítsuk még a helyzetet kemikáliák hozzáadásával, melyek a szervezetre mér­gező hatással lehetnek. A kémiai anyagok­kal történő konzerválás és ételszínezés elve­tése valóban jogos. Élelmiszertörvényeink a színezésre és a konzerválásra szánt anyagok számát minimálisra csökkentették, s köte­lezik a termelőket, hogy a felhasznált kon­zerváló-, illetve színezőanyagokat az adott terméken feltüntessék. így a vásárló maga dönthet arról, kívánja-e fogyasztani az így tartósított, ill. színezett élelmiszert vagy sem. Inkább fogyasszunk olyan élelmisze­reket, melyek a befőzés során ugyan elve­szítették a színüket, de természetesek, mint természetellenes színezéssel megváltozta­tott ételeket! Ez utóbbiak, főként a legújabb tapasztalatok szerint valószínűleg ártalma­sak. A színezett, kémiailag konzervált vagy fehérített élelmiszer nem természetes. A szí­nezés olyan állapotot utánoz, amely nem fe­lel meg a valóságnak. Ezért utasítja el a színezett élelmiszereket a természetgyógyá­szat. Mivel az élelmiszeripar a modern táp­lálkozás minden eredményével dacolva ra­gaszkodik az élelmiszer-színezéshez, ma már csak a reformüzletekben kapható termékek esetében lehetünk biztosak abban, hogy nem manipulált élelmiszerrel van dolgunk. Napjainkra számos hagyományos orvostu­dományt művelő orvos, így pl. a rákkutató heidelbergi professzor, K. H. Bauer is azon a nézeten van, hogy az élelmiszer-színezés­sel számos civilizációs betegség, így pl. a rák is összefügg.

Kategória: élelmiszer­ipar | Címke: | Szóljon hozzá most!

Élet alapvető építő- és tápanya­ga

Az élet alapvető építő- és tápanya­ga. A természetben előforduló fehérjék kb. 30-féle aminosavból állnak. Ez utóbbiak szenet, hidrogént, oxigént és nitrogént tar­talmaznak. A nitrogéntartalom különbözteti meg a fehérjéket a többi organikus táp­anyagtól, a zsíroktól és a szénhidrátoktól. Az aminosavak nagy része növényi eredetű, de nem minden aminosav található meg a növényekben. Az emberi és az állati szerve­zet kevés aminosav előállítására képes, szinte minden aminosavat a táplálékkal kell bevinni ezekbe a szervezetekbe. Az emész­tés során a fehérjék aminosavakra bomla­nak, ezek keresztüljutnak a bélfalon, és sa­ját fehérjék lesznek belőlük. Táplálékunk egy része fehérje kell hogy legyen, mert csak a bevitt fehérjéből lesz újra fehérje. Ha nem akarjuk arra kényszeríteni a szerveze­tet, hogy saját fehérjéit használja fel, napon­ta be kell vinnünk egy bizonyos fehérje­mennyiséget. Ez a napi minimális fehérje­mennyiség felnőtteknél 30 g, attól függően, milyen a táplálék összetétele. Csak tiszta növényi táplálkozás esetén, vitaminokban és auxonokban gazdag táplálkozásnál eny-nyire alacsony a fehérjeszükséglet. Állati fehérjék fogyasztásánál nő a fehérjeszük­séglet, elsősorban húsos táplálkozás esetén a legmagasabb. Fehérjeoptimumként (az a mennyiség, amelynek fogyasztása során a legjobb hatást érjük el) különböző fehérje­mennyiségeket szoktak megnevezni. Egész­séges, nagyrészt növényi táplálkozás esetén a fehérjeoptimum l-l 1/2 g/kg, húsos ét­rendnél 2 g/kg fölött is lehet; 1. Hús.

Kategória: élet | Címke: , , , | Szóljon hozzá most!

Helló Világ!

Üdvözlet! Ez az első saját WordPress-bejegyzés. Módosítható, vagy törölhető, aztán megkezdhető a honlap tartalommal történő feltöltése!

Kategória: Nincs kategorizálva | Szóljon hozzá most!