Cukorbetegség

Cukorbetegség (Diabetes mellitus): az emésztőnedvek segítségével a vérbe felszí­vódott egyszerűbb szerkezetű cukrokat a hasnyálmirigy inzulin nevű hormonja bo­nyolultabb szerkezetű keményítővé alakítja át, amelyet a máj és az izmok sejtjei raktá­roznak el. Szükség esetén a szervezet ezeket az anyagcseréhez nélkülözhetetlen cukrok­ká alakítja át. E folyamatok zavara követ­keztében a vérben megnő a cukor koncent­rációja, és a vizeletben is megjelenik. A ~ kialakulását elsősorban a hasnyálmirigy, de egyéb belső elválasztású mirigyek (a hipothalamus elülső lebenye, a pajzsmirigy és az ivarmirigyek) működési zavara idézi elő. Feltételezhetően egyidejű májkáro­sodás is fennáll. A —et más anyagcsere-be­tegségek is kísérhetik (elhízás, köszvény).

Már a gyermekkorban is jelentkezhet, de az esetek többségében középkorú felnó’tteknél alakul ki, amikor az ivarmirigyek működé­se alábbhagy. A bőséges táplálkozás inkább kedvez a ~ kialakulásának, mint az egészsé­ges, mérsékletes táplálkozás. A betegségre sok előjel figyelmeztet: a szellemi és fizikai teljesítőképesség csökkenése, levertség, fá­radtság, fejfájás, erős éhség és bőséges táp­lálkozás ellenére jelentkező fogyás, állandó szomjúságérzet, bő vizelet, a bőr, főképpen a szájnyálkahártya szárazsága, az arcbőr feltűnő vörössége és viszketése, különféle gennyes bőrbetegségek (furunkulus és kar­bunkulus). Nem ritka az ideggyulladás, idegfájdalom. Mivel a betegség következté­ben az egyik legfontosabb energiaforrás, a szénhidrát feldolgozatlanul hagyja el a szer­vezetet, gyakran alultápláltság tünetei ész­lelhetők. A zsírok elégetéséhez szükséges szénhidrát hiánya a káros hatású zsírsavak felgyülemlését és ebből következő savmér­gezést idéz elő, amelynek következménye az ún. diabetikus kóma. A —nek két formá­ja ismert. Az egyik esetben nem termelődik elegendő mennyiségű inzulin (inzulinhiá­nyos diabetes). Ez leginkább a gyermekek és a fiatalkorúak betegsége. A speciális dié­ta mellett a hiányzó inzulinmennyiség pót­lásáról is gondoskodni kell. A ~ másik for­mája az ún. időskori diabetes. 50 éves kor után jelentkezik, és nem inzulinhiány okoz­za. Az elegendő mennyiségű inzulin a vér­ben nem képes hatását kifejteni. Ezt való­színűleg a háttérben meghúzódó zsír-anyag­cserezavarok miatt a vérben keringő szív­frakciók okozzák. Ezzel egyidejűleg a bete­geknél más fermentek, pl. a húgysavat bon­tó ferment hatása is leblokkolódik, ami az időskori diabetesben szenvedőknél gyakran megfigyelhető köszvény kialakulásához ve­zet. Az egyre nagyobb számban előforduló időskori diabetes a mindinkább terjedő zsír­anyagcserezavarokkal áll összefüggésben.

E betegség terápiájában szükségtelen az inzulinadagolás. Helyette olyan tablettákat alkalmaznak, amelyek segítségével az inzu­lin hatását blokkoló anyagok semlegesíthe-tők. Kezelése: a terápia középpontjában a diéta áll. Harmonikus, természetes nyers ét­rend, sószegény, fehérjéket, szénhidrátokat és zsírokat megfelelő arányban tartalmazó, vitaminokban bővelkedő ételek, melyek jó­tékony hatást gyakorolnak a cukorbetegek anyagcseréjére. A napi étrend legalább fele nyers ételekből álljon. Cukor, szirup, me­lasz és méz fogyasztása tilos. A vegetáriá­nus étrend keretében elfogyasztott gyümöl­csök cukortartalma miatt nem kell aggódni, csak a különösen édes gyümölcsök (szőlő, földieper, málna, banán, aszalt gyümölcsök) élvezete kerülendő. A fruktózt és a fruktóz-tartalmú gyümölcsöket nem szükséges kitil­tani az étrendből, bizonyos mennyiségben fogyaszthatók. A zsírfogyasztást is a termé­szetes táplálkozásnak megfelelő mennyi­ségre kell korlátozni (50-80 g), és azt is csak többszörösen telítetlen zsírsavakat tar­talmazó értékes olajok, különösen búza­csíraolaj formájában. A nyers ételek közül előnyben kell részesíteni a hagymát, a fok­hagymát, az uborkát és az áfonyát. A szén­hidrátot zabból készült kenyér és egyéb zabtartalmú ételek formájában kel! enni. Az anyagcsere állapotától függően barna ke­nyeret és burgonyát is ehet a beteg, a fehér kenyér fogyasztása azonban tilos. Fehérjét túró, aludttej, joghurt formájában ehet a be­teg. A vegetárius étrend értelemszerűen nem tartalmazhat állati zsiradékot és húst. A betegség enyhébb eseteiben fogyasztható (ritkán!) borjú- vagy marhahús, de helye­sebb, ha teljesen húsmentes diétát állítunk össze. Az evésnél fontos az alapos rágás (vö. Kérődzés). A cukorbeteg az étkezéshez növényi inzulinokat (glukokininek) vagy az inzulinéhoz hasonló hatású anyagokat tar­talmazó növények teáit igya: kecskeruta (galega officinalis) magja és föld feletti ré­szei, babhéj, görögszéna magja, hagyma, áfonyalevél, kukoricabajusz. A zsályalevél, pitypang és annak gyökere, borókabogyó és diólevél valószínűleg a májon keresztül fej­ti ki gyógyító hatását. Cukorbetegek keze­lésére alkalmas teakeverék: görögszéna­magvak, kecskerutamagvak, máriatövis­magvak, áfonyalevél egyenlő arányú keve­rékéből 1 teáskanálnyit egy csésze vízben 15 percig forralunk, és ezt az adagot minden étkezéshez fogyasztjuk. Amennyiben a dié­ta és a felsorolt teák nem segítenek, az inzu­linhiányos diabetes kezelését inzulinadago­lással kell megoldani. Az időskori ~ eseté­ben a guanidinokat és szulfonamidokat tar­talmazó, az inzulint blokkoló anyagokat semlegesítő tablettákkal végzett kezelés szükséges. Napjainkban az egyre csökkenő zsírfogyasztásnak köszönhetően ritkábbá vált a kóma. Ha mégis fellépne, azonnal szőlőcukor és inzulin keveréket adnak in­jekcióban a betegnek. Ezt követően az akut veszély elmúltáig csak zabból készült étele­ket fogyaszthat a beteg, majd fokozatosan áttérhet a diabetikus diétára. A kezelést lég­fürdők, gimnasztika, pihenés és a bőr dörzs-masszázsa egészítse ki. Reggelente teljes vagy felsőtestlemosás, délelőtt rövid gön-gyölés, spanyolkabát, combleöntés és felső leöntés, délután a has felső részére helyezett szénapolyvás zsákocskák, karfürdők, térdle-öntések, karleöntések, törzsborogatás. Hp.: Natrium sulfuricum D3-6, Arsenicum D6-10, Acidum phosphoricum D2-3, Ami-ca D3, Acidum lacticum D3-6, Kreosotum D4-6, Secale cornutum D3-6, Uránium nitricum D6-12. Bch.: Natrium sulfuricum D6, Calcium phosphoricum D6-12 szájszá­razság és szövetgyengeség esetén; Calcium fluoratum Dl2, Silicea Dl2, Natrium phos-phoricum D6 savmérgezés esetén; erős viszketés esetén Kalium phosphoricum, Magnesium phosphoricum D6; a bőr gennyesedése vagy kiszáradása esetén Nátrium muriaticum D6.

Néhány példa a természetes diabetikus ét­rendre: naponta 100 g zabpehely, három egyenlő részre osztva. Minden ételt cukor és liszt nélkül kell elkészíteni! Reggeli: 30 g zabpehelyből, savanyú almából, citromból, mogyoróból, őszibarackból, szilvából és pa­radicsomból készült müzli. Túró és 30 g vaj fogyasztható hozzá. Ebéd: nyers zöldségek, sárgarépa és cékla kivételével. Savanyú ká­poszta, egyéb káposztafélék, saláták, spe­nót. A salátákat kevés tejszínből készült ön­tettel ízesíthetjük. Borsó és sárgarépa kivé­telével párolt zöldségek, zabpehelyropogós vagy zabpehelyből készült palacsinta, 1 to­jás, fűszernövények; vagy almával és paradicsommal párolt savanyú káposzta, zabpehelyropogós, zellerpalacsinta (liszt nélkül), túró; vajban párolt töltött paradi­csom (zabpelyhet és mogyorót pirítunk, hagymával és fűszerekkel ízesítjük), mellé saláta tejszínes öntettel; vajban dinsztelt zöldbab, hagyma és paradicsom; vajban pá­rolt endívia hagymával, tejszínnel; uborka kaporral, zabkása; gombapogácsák párolt zöldséggel és salátával; rántotta sült paradi­csommal, salátával. Desszert: savanyú gyü­mölcs vagy cukormentes kompót. Vacsora: nyers zöldségek, sok túróval, 30 g vaj, 30 g zabpehelyből sült kenyér, savanyú uborka; vagy: túróval töltött uborka tojással, túró, zabkenyér, 30 g vaj; orosz tojás mus­társzósszal, salátával.

Cukrok: növényekben napenergia felhasz­nálásával termelődő, szénsavból és vízből álló vegyületek. A – fontos energiahordo­zók az élő szervezetek számára, energia fel­szabadulása közben vízzé és szénné égnek el. A szervezet számára legfontosabb ~ a tej-, szőlő- és gyümölcscukor. Keményítő formájában a burgonya, a gabonafélék, a gyümölcsök és a zöldfélék tartalmazzák. A szervezet ezekből a keményítőkből hasít­ja le az életfolyamatokhoz szükséges —at. A nád- és répacukrok ételek édesítésére al­kalmasak, ezeket kizárólag ételek ízesítésé­re, lekvárok tartósítására használjuk. A túl­zott mennyiségű cukor fogyasztása Brvita-min-hiányt és mészhiányt idéz elő. A fino­mított ~ helyett sokkal egészségesebb a méz, répaszirup vagy az édes aszalt gyü­mölcsök fogyasztása. A cukorbetegek sem­miféleképpen nem ehetnek finomított cuk­rot, szénhidrátszükségletüket csak kemé­nyítőkkel vagy gyümölcsökkel fedezhetik.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>