Gombás megbetegedések (mikózis)

A test felszínén vagy belsejében alacsonyabb rendű gombák idézik elő. A fonalas gombák szakaszokra (szeptek) tagolt szövedéket(micélium) alkotnak. Spóráik (konídiumok) befűződésével ivartalanul szaporodnak, amelyek specializálódott gombafonalakból (hifák) indulnak ki. A gombafonalak (vege­tatív hifák) másik fajtája a táplálkozást szol­gálja. A spórás gombabetegségeket legtöbb­ször konídiumok okozzák. Az élesztők csak spóra formában fordulnak eló’. A sugárgom­ba-betegségek a sugárgombák baktériu­mokkal kevert formája. Minden gombafajta baktériumokkal, élesztólckel vagy penész­gombákkal keveredhet. A ~ fő előfordulási területe a bőr (dermatomikózisok). Számos változatuk ismert. Ezenkívül a nyálkahár­tyákat és belső szerveket (endomikózis) is megtámadhatják. Kedvelt előfordulási he­lyek: száj, nyelőcső, bél, különösen a vas­tagbél, légcső, tüdő, férfiaknál a péniszen (hímvesszőn), a makk és a fitymaredő, vala­mint nőknél a hüvely és húgycső. A fertőzés a vér- és nyirokpályákon keresztül történik, a gombák a vérben elszaporodhatnak, ha­sonlóan, mint a vérmérgezésnél. Régebben csak a bőr gombás megbetegedéseinek, a csecsemők szájpenészének és a női hüvely gombásodásának volt szerepe. A szervezet védekezőképességének legyengülése, cu­korbetegség, terhességek és helyi hatások, mint pl. a bőrizzadás vagy folyás miatti át­nedvesedése stb. meggyengült. Ma a ~ egy­re gyakoribbá válnak. A szervezet a —kel szembeni ellenálló képessége csökken. En­nek oka az antibiotikumok, corticosteroidok és gestagének (pl. fogamzásgátló tabletták által) mértéktelen használata. Ehhez járul még a II. világháború után új, különösen a tüdőt veszélyeztető gombák behurcolása. A fertőzésnek kedvez a vér vagy infúziós fo­lyadékok érrendszerbe juttatása. A bőrgom­bához (dermatomikózis) tartozik minden, a bőrt, szőrzetet és körmöt támadó gombafaj­ta. A belső gombabetegségek (endomikó-zisok): az összes gombabetegség, amely a test belsejében fordul elő. Nyálkahártya- és szervi gombákra osztjuk fel őket. Mindkét forma egyaránt létrejöhet külső vagy belső fertőzés útján. A hüvely többnyire partner­rel, tisztátalan szivacstól, törülközőtől fertő­ződhet, de végbélgomba is előidézheti. A ke­zeléshez a gomba fajtájának meghatározá­sára van szükség, amely történhet mikro­szkopikusan, kitenyésztés vagy szerológiai vizsgálatok útján, bonyolult esetben állatkí­sérlettel. Mivel az elveszített védekezőké­pesség nem állítható helyre, a hangsúlyt a megelőzésre és a fent említett szerek mellő­zésére kell helyezni. A gombás betegségek kezelése helyileg gombaölő szerekkel törté­nik: bóraxglicerin, kálium-permanganát-fürdőt követően triphenylfestékkel történő ecsetelés. A hüvelyben gombaölő szereket (Nystatin, Moronal, Trichomycin vagy ezüst-nitrát tartalmú Spuman) alkalmaznak. Egyidejűleg a partner és a végbél fertőzött-ségét is vizsgálni és szükség esetén kezelni kell. Belső gombabetegségek esetén széles spektrumú antibiotikumokat alkalmaznak. A kezelés hosszadalmas és gyakran ered­ménytelen. Gyomor-bél fertőzések esetén fontos a szimbiózis irányítása, hogy a coli bélbaktériumok – amelyek a gombák termé­szetes ellenségei – felszaporodjanak és megerősödjenek. A hörgők és a tüdő meg­betegedése esetén Schlenz-fürdőket lehet alkalmazni, azonban sokáig kell folytatni a fertőzés legyőzéséhez. Köptetők szedése segítheti a kezelést

A bejegyzés kategóriája: gomba
Kiemelt szavak: , , , .
Közvetlen link.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>