Fehérje

Fehérje: az élet alapvető építő- és tápanya­ga. A természetben előforduló fehérjék kb. 30-féle aminosavból állnak. Ez utóbbiak szenet, hidrogént, oxigént és nitrogént tar­talmaznak. A nitrogéntartalom különbözteti meg a fehérjéket a többi organikus táp­anyagtól, a zsíroktól és a szénhidrátoktól. Az aminosavak nagy része növényi eredetű, de nem minden aminosav található meg a növényekben. Az emberi és az állati szerve­zet kevés aminosav előállítására képes, szinte minden aminosavat a táplálékkal kell bevinni ezekbe a szervezetekbe. Az emész­tés során a fehérjék aminosavakra bomla­nak, ezek keresztüljutnak a bélfalon, és sa­ját fehérjék lesznek belőlük. Táplálékunk egy része fehérje kell hogy legyen, mert csak a bevitt fehérjéből lesz újra fehérje. Ha nem akarjuk arra kényszeríteni a szerveze­tet, hogy saját fehérjéit használja fel, napon­ta be kell vinnünk egy bizonyos fehérje­mennyiséget. Ez a napi minimális fehérje­mennyiség felnőtteknél 30 g, attól függően, milyen a táplálék összetétele. Csak tiszta növényi táplálkozás esetén, vitaminokban és auxonokban gazdag táplálkozásnál eny-nyire alacsony a fehérjeszükséglet. Állati fehérjék fogyasztásánál nő a fehérjeszük­séglet, elsősorban húsos táplálkozás esetén a legmagasabb. Fehérjeoptimumként (az a mennyiség, amelynek fogyasztása során a legjobb hatást érjük el) különböző fehérje­mennyiségeket szoktak megnevezni. Egész­séges, nagyrészt növényi táplálkozás esetén a fehérjeoptimum l-l 1/2 g/kg, húsos ét­rendnél 2 g/kg fölött is lehet; 1. Hús.

Fehérjehiány: vonatkozhat a bevitt fehérje mennyiségére és minőségére is. Mennyiségi hiányról beszélünk, ha a fehérjebevitel a fehérjeoptimum alatt van, minőségi hiány­ról, ha a bevitt fehérje nem teljes értékű, nem minden aminosavai tartalmazó fehérjé­vel történik. Az aminosavak, melyekre a szervezetnek saját fehérjéi fölépítéséhez szüksége van, nem találhatók meg minden növényben, csak a krumpliban, a szójában, a tejben, a tejtermékekben, a tojásban és a húsban. Fennáll tehát annak a veszélye, hogy a szigorú vegetáriánus kvalitatív fe­hérjehiányban fog szenvedni, ha étrendjét nem ésszerűen, hanem a fogalomhoz ra­gaszkodva állítja össze. Az egyoldalú táp­lálkozás, pl. csak egyfajta gyümölcs vagy zöldség fogyasztása nem tekinthető vegetá­riánus táplálkozásnak. Változatosan kell ösz-szeállítanunk a vegetáriánus étrendet, a kü­lönböző gyökereket, leveleket és gyümöl­csöket, melyeket a természet felkínál. Csak így képzelhető el olyan tisztán vegetáriánus táplálkozás, amely nem vezet fehérjehiány­hoz – ezt generációk hosszú sora bizonyítja. A tejfehérje rendszeres fogyasztása (túró, aludttej, író) biztonsággal kivédi ezt a ve­szélyt. Gondoljunk arra, hogy az általunk fogyasztott növények kultúrproduktumok, termesztett fajok, melyek kizárólagos fo­gyasztásával harmonikus vegetáriánus ét­rend nem képzelhető’ el. Az igazi vegetáriá­nusok, ha csak tehetik, vadon nőtt zöldség­féléket is fogyasztanak. A szigorú vegetári­ánusok elutasítják a tejivást. Természetes szemszögből nézve azonban a tej speciális mirigy által kiválasztott táplálék, mely a nö­vényevők tenyésztésére, táplálására szolgál. Fogyasztása semmiképpen sem ütközik a vegetáriánus szemlélettel. A tojásról hason­lóképpen vélekedhetünk. A helyes táplálko­zás sohasem fehérjehiányos. Túl kevés fe­hérje fogyasztása súlyos növekedési zava­rokhoz, betegségekhez, keringési zavarok­hoz, szívizom-károsodáshoz, vízkóros ödé­mához vezet. A testi és a lelki kondíció ha­nyatlik, gyakran évekig tart, míg sikerül a fehérjehiányos táplálkozás következménye­it kiküszöbölni.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>