Diéta

Diéta: (a görög Diaita = életmód szóból): eredetileg az orvos által elrendelt, előírt életmódot jelenti. Ma már csak az orvosilag előírt táplálkozási módot értjük ezen. A ter­mészetgyógyászat nagy hangsúlyt fektet a diétára. Mivel a természetgyógyászati felfo­gás szerint a legtöbb betegség a helytelen táplálkozás, a rosszul elkészített ételek vagy a rosszul összeállított étrend következmé­nye, alapvető követelmény a természetes táplálkozásra való áttérés. Az egészséges táplálkozás sószegény, nem tartalmaz erős fűszereket (borsot, mustárt, ecetet), főként vegetáriánus táplálkozás, gazdag nyers táp­lálékban és friss kosztban, valamint válto­zatos is. A gabonát friss gabonamüzliként vagy kenyér formájában fogyasszuk. A gyü­mölcsöt és a zöldséget, ha csak lehet, fris­sen együk. Azokban az esetekben, ahol a természetellenes életmód hatásai túl hosszú ideig érvényesültek és maradandó nyomo­kat hagytak – többnyire krónikus állapotok­ról van szó, de akut veszélyes állapotban is -, különleges diétaformákat szokás elren­delni átmeneti gyógytáplálkozásként. A koplalás során leépülnek a szervezet túl-töltött tápanyagraktárai, megszabadulunk a felgyülemlett salakanyagoktól is. Az anyag­csere-folyamatok nem terhelik a szerveze­tet, a koplalással a szervezet minden erejét felszabadítjuk a betegség legyőzésére. Erre valók a koplalókúrák: a szigorú teás kopla­lások, az ivóleves koplalások (gyümölcs- és zöldséglevek, a gyümölcsnapok, a nyers­koszt-kúrák. Ez utóbbiaknál a szervezetet olyan anyagokkal árasztjuk el, amelyeknek eddig híján volt. Egyoldalú dietetikus eljá­rásokkal, például a Schroth-kúrával „lö­kést” adhatunk, áthangolhatjuk a szerveze­tet. A természetgyógyászat ritkán alkalmaz­za ezeket az egyoldalú diétákat, és akkor is csak mértékkel. Jobban kedveli azokat a diétaformákat, melyek az egészség szem­pontjait szem előtt tartva biztosítják a táp­anyagbevitel harmóniáját. Tartós táplálko­zásra csak a táplálkozás összes fontos építő­elemét tartalmazó, harmonikus diéták alkal­masak. Nem biztos, hogy az a diéta, amely egy alkalommal gyógyító hatású volt, teljes értékű és állandó táplálkozási formaként is alkalmazható: ugyanúgy, minthogy nem biztos az sem, hogy az egyszer-kétszer jól tűrt táplálékot a szervezet akkor is jól eltűri, ha állandóan azt kapja. A természetgyógyá­szatban a következő gyógytáplálkozások szokásosak: koplalókúrák (tea, ivóleves és linuzitleveses böjtölés), nyerskoszt- és gyü­mölcskúrák, néha a Schroth-kúra vagy a Mayr-kúra; 1. még Táplálkozásnál.

Éhség: a tápanyagok szervezetbe bevitelé­nek részleges vagy teljes hiánya. Az éhség és az általa kiváltott éhségérzet arra kény­szerítik az élőlényt, hogy éhségét bármi áron csillapítsa. Az éhség lehet teljes, szo­rítkozhat azonban részterületekre is. Ha a táplálkozás csak részben pótolja a szükség­letet, részleges éhség jön létre. Ezt az álla­potot nevezzük alultápláltságnak. Először a szervezet felfigyel az éhségre, csökkenti az anyagcsere felhasználását, és megkezdi a tartalékok fölemésztését. Ha ez nem elégsé­ges, vagy már kiürültek a tartalékok, a szer­vezet saját anyagait kezdi el felélni, az egyén egyre gyengébb lesz. Emellett pszi­chés karakterbeli zavarok is fellépnek, ame­lyek végül teljes egykedvűségbe torkollnak. A halál körülbelül a teljes koplalás 45. nap­ján következik be. A koplalás alatti állapot az éhezéssel rokon. A koplalásnál azonban a pozitív lelki beállítottság és annak önkéntes jellege miatt másképp zajlik le a folyamat. Ha a koplalás első 3 napja alatt a szervezet átállt, belső nyitottság, elégedettség, köny-nyedség lesz jellemző a koplalókra. Kopla­láskor az ember különösen érzékeny, lelki­leg befolyásolható, introvertált (befelé for­dult). Ezért szüksége van pszichés segítség­re is. Akárcsak a böjtölés abbahagyásakor, lassan kell megszüntetni az éhezést az ét­rend fokozatos felépítésével. A hirtelen nagy mennyiségű étkezés emésztési zava­rokhoz vezet. Előbb szénhidrátnyákokat és pépeket adunk, majd gyümölcs- és zöldség­táplálékot, ezután következnek a fehérjék és a tej, utoljára jönnek a zsírok.

Éhségödéma: a táplálkozás fehérjehiányos volta a vér fehérjehiányához vezet. Ennek következtében a bőr alatt és a testüregekben fehérjeszegény szövet közötti nedv szapo­rodik föl. így az anyagleépülés ellenére úgy tűnhet, hogy hízik a beteg. Az arc sápadt, puffadt. A kezelés magas tápértékű amino­savak fokozatos beviteléből áll. Mivel ilyenkor vizet veszít a szervezet, előbb súly­vesztéssel kell számolnunk. Gyakran 2 évig is eltart, amíg a fehérjehiányos állapot meg­szűnik, s az utolsó ödémák is eltűnnek.

Élelmiszer: —ek azok az anyagok, amelye­ket ipari feldolgozással tettek fogyasztásra alkalmassá. Különösen gazdagok vitami­nokban és élettani szempontból értékes anyagokban. Idetartoznak a zöldségfélék, a gyümölcsök, a levek, csíraképes és csírázó gabonamagvak és a mogyorófélék. Az —ek a feldolgozás, a főzés és a konzerválás során károsodnak, a hőhatás kevésbé értékes táp­anyaggá (vö. táplálék) alakítja. A puszta ap­rítás nem károsítja az élelmiszereket. A friss hús ~-nek minősül.

Élelmiszerek koleszterintartalma: a nö­vényi anyagokban nincsen koleszterin. A következő élelmiszerek 100 grammjában lévő koleszterinmennyiség mg-ban kifejez­ve: tej 12, sajt 5-150, szárnyashús 50-100, hal 50-100, marha-, bárány- és disznóhús

60-340, vadhús 60-170, állati zsírok 100­400, vaj 180-280, belsőségek 190-1600, tojássárgája 400-1500, velő 200 fölött, csu­kamájolaj 4500-7600.

Élelmiszer-színezés: földrajzi égövünk alatt konzerválnunk kell az élelmiszereket (főzés, eltárolás), ennek következtében azok elvesztik természetes színüket, nem néznek ki úgy, mint frissen. Az élelmiszer­ipar állítólag ártalmatlan színezőanya­gokkal próbálja meg ezt ellensúlyozni. Az is előfordul, hogy az élelmiszerek meglévő színét próbálják meg eltávolítani, így pl. a lisztet fehéríteni szokták azért, hogy jobb minőségűnek tüntessék fel. A természetes életmód követői régóta követelik, hogy ha már egyszer amúgy is csökken a tápanya­gok értéke a konzerválás során, legalább ne súlyosbítsuk még a helyzetet kemikáliák hozzáadásával, melyek a szervezetre mér­gező hatással lehetnek. A kémiai anyagok­kal történő konzerválás és ételszínezés elve­tése valóban jogos. Élelmiszertörvényeink a színezésre és a konzerválásra szánt anyagok számát minimálisra csökkentették, s köte­lezik a termelőket, hogy a felhasznált kon­zerváló-, illetve színezőanyagokat az adott terméken feltüntessék. így a vásárló maga dönthet arról, kívánja-e fogyasztani az így tartósított, ill. színezett élelmiszert vagy sem. Inkább fogyasszunk olyan élelmisze­reket, melyek a befőzés során ugyan elve­szítették a színüket, de természetesek, mint természetellenes színezéssel megváltozta­tott ételeket! Ez utóbbiak, főként a legújabb tapasztalatok szerint valószínűleg ártalma­sak. A színezett, kémiailag konzervált vagy fehérített élelmiszer nem természetes. A szí­nezés olyan állapotot utánoz, amely nem fe­lel meg a valóságnak. Ezért utasítja el a színezett élelmiszereket a természetgyógyá­szat. Mivel az élelmiszeripar a modern táp­lálkozás minden eredményével dacolva ra­gaszkodik az élelmiszer-színezéshez, ma már csak a reformüzletekben kapható termékek esetében lehetünk biztosak abban, hogy nem manipulált élelmiszerrel van dolgunk. Napjainkra számos hagyományos orvostu­dományt művelő orvos, így pl. a rákkutató heidelbergi professzor, K. H. Bauer is azon a nézeten van, hogy az élelmiszer-színezés­sel számos civilizációs betegség, így pl. a rák is összefügg.

Ételmérgezés: a természetben előforduló mérgező, illetve romlott ételekben bakté­riumok által termelt toxikus anyagok okoz­zák, 1. hal-, kagyló- és húsmérgezés, botuliz­mus.

Étvágy: az éhség által kiváltott evésre ser­kentő inger, mely normális esetben a táplá­lékfelvételt szabályozza. Együtt jár az emésztőnedvek termelésének fokozódásá­val. Az étvágyon fölüli, mértéktelen evés emésztési panaszokhoz, puffadáshoz vezet.

Étvágygerjesztők: a keserű anyagok. Cseppek, teák, kivonatok formájában alkal­mazzuk őket. Ilyenek a füstiké, az üröm­gyökér, az ezerjófü, a kálmusgyökér, az en­ciángyökér, a komló termése külön vagy keverékként. Az étvágytalanság általában a beteg természetes reakciója, mely gyógy-böjthöz vezet. Tartós étvágytalanságnál ke­resnünk kell a háttérben rejlő okot. Étvágy­talanság esetén koplalni hagyjuk a beteget, csak folyadékot – vizet, teát, gyümölcslevet – adunk. A rendszeres székürítést beöntés-sel biztosítjuk. Váltakozó fürdőket, zuha­nyozást ajánlunk az anyagcsere élénkítésé­re. Retek- és zellerlevelet, borókakivonatot vagy szárított borókabogyót, kortyonként keserűteát (1. keserűanyagok) adunk. Bch.: Kalium phosphoricum D6, Magnesium phosphoricum D6 vagy C12 vérszegény­ségben és általános gyengeségben. Calcium fluoratum D6 érelmeszesedésnél; Kalium sulphuricum D6 teltségérzés esetén; Natri­um sulphuricum D6 puffadás és Natrium phosphoricum D6 böfögés és túl sok gyo­morsav esetén

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>